Közoktatás-közmédia-digitális transz(formáció) – szülői élménybeszámoló és vélemény

Ahogy mostanában divatosan mondani szoktuk: ezt nem láttuk jönni! Januárban még egy nápolyi borfesztivállal összekötött, jól megérdemelt májusi hosszúhétvégét terveztünk egy barátommal, hogy aztán majd visszaérkezésünket követően arról tartsunk élménybeszámolót. Férfiszokás szerint kicsit máshogy a családnak és kicsit máshogy a valamilyen okból, az utazókénál kisebb szabadságfokkal rendelkező és itthon maradó többi
alfahímnek.

Hogy jobban el tudják helyezni az első bekezdést – de főképp az ezután következőket – 43 éves, Budapest 16. kerületének kertvárosban élő, 3 gyerekes apuka vagyok. Nagyfiam gimnáziumba jár, lányom általános iskolában felsős, kisebbik fiam másfél éves.

Péntek 13

A március 9-i héten, követve a környező országokból érkező híreket már számítani lehetett arra, hogy változás lesz az iskolai mindennapokban is. 13-án pénteken reggel miniszterelnökünk a Kossuth rádióban, rossz ütemérzékkel még arról beszélt, hogy

„…amikor be fogjuk zárni az iskolákat -ha bezárjuk az iskolákat- akkor az a tanév végét fogja jelenteni. A tanároknak el kell menni fizetés nélküli szabadságra…”

Ha ma bárki leírna ilyet a Facebookon, az vajon csak szerencsétlen kommunikáció lenne bizonytalanságot keltő üzenettel vagy rémhírterjesztés?
Nem értettem… ahogy azt sem értem, hogy miért akciócsoportoknak nevezték el a jelenlegi helyzeten úrrá lenni hivatott irányítási, javaslattételi joggal felruházott munkacsoportokat. Ezekben a hónapokban, ezeknek a csoportoknak a tagjai rengeteget dolgoznak. Dolgoznak és nem „akcióznak”. Ahogy a „portyázásnak” is más üzenete van, mint a rendkívüli beszerzésnek vagy az ellátás biztosításának, az akciócsoportokat is lehetett volna egyszerűen munkacsoportoknak hívni. Kevésbé lett volna megosztó…

Visszatérve az oktatáshoz. Talán mert felgyorsult világban élünk, Orbán Viktor még ugyanaznap esti akciócsoportos (!) bejelentésének részeként már arról tájékoztatott, hogy a következő hétfőtől tantermen kívüli digitális munkarend kezdődik az iskolákban és a tanulók nem látogathatják az oktatási intézményeket. Az általános és középiskolák átmeneti bezárását és a tanítás, lehetőségek szerinti folytatását a szülők többséghez hasonlóan én is jó döntésnek tartom.

Mi abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy az iskolába járó gyerekeink viszonylag nagyok, néhány éve van laptopjuk beépített kamerával és mikrofonnal, így az első hétvégén csak azt a néhányéves adósságomat kellett rendeznem, hogy éljek a Tisztaszoftver program adta lehetőséggel és letöltsem az Office 365 programcsomagot. A számítógépekre és a telefonokra telepítettük a Microsoft Teams alkalmazást és kíváncsian vártuk a következő hetet.

Vasárnap estére mindkét iskola kis türelmet kért. Néhány nap „szabadfoglalkozást” követően látszott, hogy a gimnázium működőképes, tanulóbarát, jó irányba indult, az általános iskola pedig egy nehezebb utat választott.

Gimnázium

Az elmúlt két hónap ráerősített arra, hogy a közoktatásban is sok múlik a vezető tapasztalatán és hozzáállásán, ahogy azon is, hogy képes e felismerni saját és munkatársai korlátait. A református gimnáziumban, ahová a fiam jár már az első napokban szakértői segítséget kértek. A tanárok néhány nap alatt, külső támogatással megtanulták a Teams használatát, a szükséges mértékben módosították az órarendet, létrehozták az osztályonkénti és tantárgyankénti csoportokat, kialakították a kommunikációs csatornákat bevonták a tanulókat, csütörtökön és pénteken próbaórákat tartottak és a következő héttől folytatták a tanítást. Nem bonyolították túl.
Az e-Krétában az értékeléseket rögzítik, minden más a Teams-ben van. Az órarend, a tantárgyi információk, a feladatok és az egyébként meglehetősen ritka videóhívásokat is ott bonyolítják. Szóban a Teams-en keresztül felelnek, dolgozatíráshoz a Microsoft Forms-t használják. Az osztályfőnök
az időszak elejétől csoportos hívásokkal kapcsolatban van az osztályával.

Az iskola a diákok és a szülők tájékoztatására használja a Facebook-ot és az Igazgató úr péntekenként pár perces videókat is feltölt az aktualitásokról a gimnázium Youtube csatornájára, amit aztán megoszt az iskolai csoportokban és a Facebookon is.

Általános iskola

Az általános iskolában e-Kréta és Google Tanterem alapon szervezték meg az oktatást. Lányomnál a digitális tanrend iskolai kialakítása azzal kezdődött, hogy el kellett küldenünk azt a G-mail címet, amit a tanuló majd a későbbiekben használni fog. Aztán vártunk…! Több, mint egy hetet vártunk arra, hogy tájékoztatást kapjunk arról, hogy mire készüljünk és elkezdjenek valamit és a mai napig várunk arra, hogy az osztályfőnök, ne csak az e-Krétán keresztül írjon, hanem hanggal és képpel is hozzászóljon a 12-13 éves gyerekekből álló osztályához. Ez utóbbira már az első napokban sort kellett volna keríteni!

A mi esetünkben napjaink általános iskolai oktatásra az a jellemző, hogy a tanárok az e-Krétán keresztül írásban adnak utasításokat és feladatokat a gyerekeknek, amiket aztán tantárgytól függően a Google Tantermen keresztül vagy e-mailben tudnak megoldva visszaküldeni. A szóbeli kommunikáció és a videóhívások 2 hónap elteltével sem jellemzőek, amikor mégis vannak ilyen órák, akkor azt tanártól függően Zoom-on , Skype-on vagy Discord-on keresztül bonyolítják. A Google hasonló megoldása a Meet az oktatás kialakításakor még fizetős volt, ma már díjmentesen elérhető, de azt nem vetté használatba. A felelés ritka, a dolgozatokat a Redmentán keresztül írják.

Sajnos az általános iskola, gimnáziumhoz képest jóval nagyobb digitalizációs lemaradása és gyengébb vezetési, szervezési képessége sokkal alacsonyabb szintű szolgáltatást és jóval nagyobb szülői bevonást eredményezett. Nagyobbat annál, mint amit az életkorbéli eltérés indokolt volna.

A gyerekek természetesen mindkettőhöz könnyen alkalmazkodtak, elfogadók, de látják a különbséget a két iskola kialakított rendszere között. Ahogy látják azt is, hogy az apukájuk a vállalati naptára szerint, a naptárbejegyzésben lévő linkre kattintva, naponta többször videóhívásokban van, hetente többször egy időben akár 40-50 emberrel is. Ez azért lényeges, mert a vállalati szférához hasonlóan -az iskolák és a diákok szempontjából díjmentesen- minden rendelkezésére állt és áll ahhoz, hogy az eredeti órarendhez hasonlóan a tanárok tanóránként legalább 30 percre leüljenek a számítógépeik elé és megtartsák az óráikat. Élő kapcsolatot tartsanak az osztályokkal, de legalább az aktuális anyaggal kapcsolatos legfontosabb üzeneteket élőszóban adják át. Nálunk a gimnáziumban csak napi egy-két, az általános iskolában csak heti három-négy ilyen óra van.

Mit viszünk tovább?

A gyerekek és a tanárok a tapasztalatokat, az érzéseket, az élményeket és remélem az oktatási terület irányítóival közösen azt a vágyat, hogy a megismert és használatba vett eszközöket és módszereket a 2020/2021-es tanévtől tudatosan elkezdjék beépíteni az oktatási/tanulási eszköztáraikba.

Akár hiszik, akár nem nálunk még két éve is arról szólt az általános iskolai informatika óra, hogy rajzoltak a Paint-tel és este hozta a gyerek az órán kapott fénymásolt lapot a rányomtatott monitorral, klaviatúrával, floppy lemezzel. Floppyval (!) amikor már évek óta CD-t sem használunk…

A jelen helyzet által kikényszerített digitalizációs ugrással éveket nyerhetünk, nagy hozzáadott értéke van és a jövőre tekintettel is nagyok a társadalmi lehetőségei.

Ahogy a mai világban legkésőbb a középiskola végéig elfogadható szinten meg kellene tanulni angolul, úgy érdemes lenne a középiskola első éveben elsajátítani a tíz ujjas gépelést is, mert ez nem nagy erőfeszítés és sokat segít akkor is, amikor már nem iskolába jár az ember.

Ahogy a verseny és közszférában az adminisztratív munkakörök többségében természetes munkaeszköz a számítógép, ugyanúgy laptopokat kellene adni az általános és középiskolai tanárok részére is a munkájukhoz. Érdemes lenne végiggondolni a laptopok diákok részére alanyi jogon történő biztosítását is legkésőbb ötödik osztálytól. Ezeket a szerintem újonnan beszerzett eszközöket, aztán a tanulók megtarthatnák. A tanároknál és a diákoknál is jó kezekben lennének! Kezelhető ráfordítással, egyszeri -de éveken át ható- valós anyagi segítség lenne a gyerekeket nevelő családoknak. Hozzájárulna a fiatalok digitalizációs fejlődéséhez és egyik katalizátora lehetne a jövőbeli tudásalapú Magyarországnak.

A szükséges eszközök mellett a legfontosabb a tartalom. Fontos a kapcsolódó kommunikáció és fontos felismerni a változásokat is. Ami a felsősöknek és középiskolásoknak 10 éve a televízió, 5 éve a torrent volt, az ma a Netflix. Ami 10 éve a Facebook, a Youtube és a Viber volt, az ma az Instagram, a TikTok és a Snapchat ráadásul úgy, hogy a korábbiak használatát a többség elhagyta. Ez várhatóan hasonló dinamikával fog változni a következő években is. Azért írom, mert a diákokkal foglalkozó felnőtteknek is érdemes követni a változásokat.

9 éve látom az általános iskolánkat, ahol ennyi idő alatt -kis túlzással- csak annyi változott, hogy pár éve már utalni is lehet az ebédpénzt és 2 évvel ezelőtt az órarend és az osztályzatok rögzítésére használatba vették az e-Krétát. Minden más módszer, eszköz és szokás, ahogy a szülők többsége látja ugyanaz.

Ha tantárgyanként lenne megfelelő színvonalú és kellően vonzóan elkészített audiovizuális és podcast tartalom, akkor azt az órákon és az otthoni készülés során is jól lehetne alkalmazni. Ezeknek a tartalmaknak az elkészítésében és biztosításában kulcsszerepe lehetne az irigylésre méltóan finanszírozott közmédiának. A tantervekkel összhangban meg lehetne tölteni évfolymonkénti és tantárgyankénti tartalommal a videótárat és ezzel az egykori „Értéket közvetít” szlogent.

A gondolkozás formálására és a figyelem aktualitásokra, valamint fenti tartalmakra irányítására a marketing eszközeivel megtámogatva jól lehetne használni a diákok által aktuálisan használt közösségi médiafelületeket is.

Most úgy állnak a csillagok, hogyha az oktatási kormányzat és a területen dolgozók élnek a hirtelen jött változás hozta lehetőséggel, akkor 5 év múlva, amikor a kisebbik fiam is iskolába megy majd, egy az akkori kor színvonalának megfelelő inspiráló, barátságos, biztonságos és részben digitalizált oktatási környezetben kezdhetné meg a tanulmányait.

A cikket a Momentum Kertváros egyik tagja írta
(Kiemelt kép: veol.hu)