Jégcsarnok, vagy inkább szezonális korcsolyázási lehetőség?

2019. november 19-én, szerdán, a XVI. kerületi önkormányzat testületi ülésén két beterjesztés volt napirenden: az egyik egy majdani jégcsarnoknak szánt telek eladásáról, egy másik pedig arról, hogy az önkormányzat biztosítson forrást telente egy szezonális korcsolyapálya kialakítására.

A Fidesz frakció úgy döntött, hogy a másodikat leszavazza, ezzel biztos, hogy a következő három évben a családok nem tudnak majd a kerületben korcsolyázni. Az elsőt viszont megszavazta, ezzel utat engedett egy rossz ingatlan konstrukciónak, továbbá előre látható problémákat és költségeket generált a kerület adófizetőinek.

Miből áll ez a rossz konstrukció, amely a „Javaslat a jégcsarnok megépítéséhez szükséges terület értékesítésére” címmel került a képviselő-testület elé és lett megszavazva?

Először is, ez a javaslat címével ellentétben egy ingatlaneladás, melynek keretében Mátyásföldön 18 ezer Ft-os négyzetméterenkénti áron eladunk egy telket egy befektetőnek. Bár ez pusztán a kikiáltási ár, az értékesítés részleteiben kidolgozott feltételei a vevő igényeire kialakítva azt sugallják, hogy itt nem számítunk valós versenyre. Nem elég, hogy ez a 8400 m2-es telket 18 ezer Ft/m2 áron értékesítjük, a vételár 80%-át, vagyis mintegy 120 millió forintot részletekben törleszt a vevő, úgy, hogy a fizetést 3 év múlva kezdi meg, és onnantól számítva 15 év múlva fejezi be. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy 18 év múlva az akkor kifizetett utolsó részlet sokkal kevesebbet fog érni, mint amennyit ma érne, ha befolyna a kerület kasszájába.

Másodszor pedig ez egy olyan konstrukció, ahol a vállalkozó a TAO pénzekre épít mind a vételár kifizetése, mind az építkezés költségei, mind az üzemeltetés vonatkozásában. Kérdezem én, vajon meddig reális a TAO program jelenlegi feltételeinek fenntartása? Gondoljanak csak például arra, hogy mi történt a kulturális TAO-val, vagy arra, hogy a következő 18 évben, azaz 2038-ig, amikor is a vételár utolsó részlete befolyna az önkormányzat kasszájába, lesz minimum 5 országos választás és kormányalakítás, elképzelhetően más prioritásokkal, mint a TAO program fenntartása.

A beterjesztés nem adott semmiféle garanciát a kerület polgárainak talán legfontosabb elvárására a projekt kapcsán, nevezetesen arra, hogy ők milyen feltételekkel, mennyi időre férhetnek hozzá a jégfelülethez. Ellenkezőleg: az f) pont értelmében, idézem: „Az ingatlan csak sportlétesítmény építésére használható, annak azonban csak a célhoz kötöttsége kerül kikötésre, a pontos üzemeltetési és egyéb feltételek kialakítása a vevő korlátozásmentes lehetősége lesz.” Ha a befektető mégsem sportcélra használja majd a létesítményt, akkor „kemény” 30 millió kötbér terheléssel megússza, és azt csinál a telekkel és a felhúzott épülettel, amit csak szeretne.

Ezzel kapcsolatban érdemes megnézni a Pesterzsébeti Jégcsarnok példáját, amit a pesterzsébeti önkormányzat koncessziós szerződéssel üzemeltet az ESMTK jégszakosztályával. Ez a példa azért jó, mert a beterjesztésben is szerepel az a kitétel, hogy ezt a projektet a Magyar Jégkorongszövetség támogatná, ezért feltételezem, hogy a mi csarnokunkban is a jégkorong lenne az első számú prioritás. Íme a pesterzsébeti csarnok használatának megosztása 2015 január 1 és december 31-es időszakban:

Heti 8,2 óra, vagyis napi 1 óra 10 perc idő jutott Pesterzsébet polgárainak a korcsolyázásra 2015-ben. A XVI. kerületiek vajon mire számíthatnak?

Ezzel kapcsolatban az ülésen olyan érvek hangoztak el, hogy majd a kerület óvódásai, és iskolásai jöhetnek napközben a csarnokba, mert az önkormányzat jégidőt vásárol számukra (miből, mennyiért?). Kérdezem én, ha a Centenáriumi iskola tanulóinak mondjuk egy dupla tesi órája lesz hétköznap, akkor hogyan fognak a Centenáriumi sétányról kétszer 45 perc és a szünet ideje alatt eljutni tömegközlekedéssel az Újszász utca közelébe, átöltözni, sportolni, majd visszaérni a következő órára? Vagy iskolabuszokat is vásárol ezen célra az önkormányzat (miből, mennyiért)?

Az előterjesztés mélyen hallgatott az üzemeltetés kérdéséről. Ki fogja majd a csarnokot üzemeltetni, és a csarnok üzemeltetése mennyibe fog kerülni a kerületi adófizetőknek a következő évtizedekben? Példának okáért, a Káposztásmegyeri Jégcsarnokot, az első magánberuházásban épült magyarországi jégcsarnokot 2003-ban adták át. Ezt a csarnokot 1 milliárd forint önerőből és 1,7 milliárd forintnyi bankhitelből, magánberuházásban építtette Dmitrij Maszlov egykori moszkvai jégkorongozó. Az újpesti önkormányzat a 20 ezer négyzetméteres telket, amelyen a jégcsarnok áll, áron alul – a terület értékének 40 százalékáért – adta el az építtetőnek. Kikötötték azonban, hogy a területet húsz évig kizárólag sportcélra lehet hasznosítani. A szerződésbe azt is belefoglalták, hogy ha az üzemeltető más célra használja a területet, akkor 130 millió forint kötbért köteles fizetni az önkormányzatnak. Ehhez képest a jégcsarnok üzemeltetője egy éven belül csődbe jutott, így 2004 novemberében a hitelező bankok árverésen 1,8 milliárd forintért értékesítették a létesítményt. Az új tulajdonos a kötbér kötelezettsége nélkül vette át a csarnokot, majd a bruttó 3 milliárd forint értékű ingatlant nettó 850 millió forintért akarta eladni.

A Magyar Nemzet tavalyi cikkében olvastam, hogy „Tény, hogy az egy főre vetített üzemeltetési költségek vonatkozásában a fedett jégpálya és a fedett uszoda a legköltségesebb. A nyitott jégpályáknak, amilyen például a Városligeti Műjégpálya, kedvezőbbek a mutatóik, mert csak szezonálisan működnek, és a hűtőgépek energiafogyasztása is csak meleg időben jelentkezik markánsan. Egy fedett jégpálya energiaköltségeit tízmillió forintos nagyságrendben befolyásolhatja az időjárás, illetve a fölhasznált hűtési technológia.”

Összefoglalva: a Fidesz frakció által megszavazott előterjesztés sajnos egy nem kellően átgondolt, pénzügyi értelemben nem alátámasztott ingatlaneladás, semmi más. Már most látható, hogy ez a projekt, ha a csodával határos módon mégis megvalósulna (sajnos ennek kevés realitását látom) nem fog tudni gazdaságosan működni. Itt bizony az önkormányzatnak mindenképpen bele kell majd szállni az üzemeltetésbe évente minimum sok tízmillió, de az is lehet, hogy százmillió feletti összeggel.

Én arra tippelek, hogy a várhatóan jövőre kezdődő és három évre tervezett építkezés sosem fog befejeződni, mert az első kapavágástól másfél évre, 2022 tavaszán országos választások lesznek, ami után a TAO program jelenlegi feltételei megszűnnek, ezért a vállalkozónak nem lesz forrása az építkezés befejezésére. A kerület adófizetői itt fognak állni egy torzóval egy jó (vagy rossz) esetben is félkész épülettel, amit vagy milliárdokért a kerület befejez, és százmilliós nagyságrendű költséggel üzemeltet évente, vagy a projekt az enyészeté lesz.

Mennyivel egyszerűbb lett volna megszavazni az ellenzéki frakció közös javaslatát, amely évi 10-15 milliós költséggel szezonális jégpályát létesített volna ahol a kerületi családok korcsolyázhattak volna télen. Erre azonban a Fidesz frakció egységesen nemmel szavazott. Kár érte.

Hollai Gábor

Hollai Gábor

A XVI. kerületi önkormányzat képviselőtestületének tagja, a Főváros Vízművek Igazgatósági Tanácsának elnöke. Nézd meg a bemutatkozó oldalát, és olvasd el további cikkeit!